Nevezetességek


Radvánszky-kastély

A község egyik legszebb régi épülete a Radvánszky-kastély. Az 1830-as években Nagy Lajos korabeli épület alapjaira emelték. A sajókazai kastély klasszicista, barokk előzményekkel. Bővítették 1863-ban, később eklektikus stílusban építették át. A faluban 1718-ban egyszerű urasági építményt, 1751-ben már egy kastély romjait, és a Radvánszkiak rezidenciáját említik. A Radvánszky-családot 1756-ban iktatták Kaza birtokába.
KiskastélyA klasszicista, később eklektikus stílusban készült építményben gazdag levéltár és könyvtár volt: egy 1893-as összesítés szerint több mint 14.000 kötetből állt. Ezek között őrizték a Rimay-Madách kódexeket és Balassi Bálint egyetlen ránk maradt kéziratos versesgyűjteményét a reneszánsz korból.
A tudós báró azonban nemcsak könyveire, hanem faritkaságaira is büszke volt. A kastély parkjában épült egy másik, ún. kiskastély, amely a baronesszeknek szolgált lakhelyül. Ez az épület még díszesebb volt, mint a főépület. 1945 után szétbontották a falu lakói.

Forrás: H. Pektovics Katalin – Falukönyv-Sajókaza 2009


 Református templom

reftempA történeti Borsod megye északi részén a Sajó bal partján található település büszkesége, a falu központjában  lévő egyhajós, keletelt református templom.
A 2001-2003 között elvégzett régészeti kutatások után méltán mondhatjuk, hogy a maguk nemében ritkaságszámba menő, épségben előkerült díszítő elemek országos jelentőségűvé teszik a templomot.
A tudományos vizsgálatok szerint templomunk 1200 körül már állt. A tatárjárás után Kaza a Rátót nemzetség birtokába került, mely nemzetség tagjai a templomot még a XIII. század második felében kibővítették nyugat felé, impozáns toronnyal toldva meg. Az építtetők rangjukhoz és gazdagságukhoz méltó módon díszítették fel egyik legfontosabb birtokuk templomának homlokzatait. A románkori ablakok mellett olyan épségben lévő párkányok láttak újra napvilágot, melyek párjukat ritkítják nemcsak megye, de országszerte is.
A XV. századra Sajókaza mezővárosi rangot kapott, és a környék egyik legjelentősebb településévé vált. 1500 körül a templomot ismét kibővítették, ekkor későgótikus szentélyt kapott. Gótikus szentély ablakai is láthatóak ma már rekonstruált formában.
A templomot a XVI. század vége óta használják a reformátusok, és bár szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, mégis hozzátettek valamit a templom szépségéhez. A XVIII. század végén népies barokk stílusú festett berendezés került a templomba, melynek egyes elemi máig fennmaradtak (szószék, úrasztala, Mózes szék, karzat).
A 2002-ben elvégzett belső kutatás során a keletei karzat északi végénél megtalálták a szentségtartó álló téglalap formájú fülkéjét, az egykori kőkeret fészkével együtt. A keretfészekbe pontosan illeszkedett a Miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található vörösmárvány tabernákulum, melynek másolata ma már látható a templomunkban. Alsó részének tengelyében a Tomory család címere látható.

Simon Zoltán régész: „az eddigi munkálatok során országos viszonylatban is ritka értékek kerültek elő, mint például a fogrovatos és farkasfogas párkánysorok, illetve a gótikus bővítés során elbontott középkori szentélymaradványok. Valószínűleg a falak eddig nem látott freskókat is rejtenek, és ha ásatásokba is kezdenének, minden bizonnyal középkori sírokra bukkannának…
…az építmény minden bizonnyal az ország egyik legszebb és legértékesebb, eddig méltatlanul elhanyagolt középkori temploma.”

Forrás: Magyar Nemzet – Kultúra – 2001. április 14.
Lázár Fruzsina